Sikerült megszereznünk a múlt héten Velencén megjelent Méltányosság című kiadvány cikkét, mely a Velencei SNI-s gyermekek hátrányos helyzetéről szól. Oldalunkon többször foglalkoztunk vele.

Velence vezetőinél süket fülekre találtunk. Nem tudjuk, hogy ez a nem segítés és szándékos ellenállás tudatos-e vagy  nem rendelkeznek azzal a képességgel, hogy felmérjék káros tetteik következményeit, mondhatni ellenállásuk a belátási képességük hiányából fakad. Továbbá nem tudjuk, hogy ez összefüggésben van-e iskolai végzettségükkel, korukkal, hozzá nem értésükkel, de ez valójában nem is érdekel minket. A végeredmény, hogy Velencén az óvodavezetőtől kezdve a polgármester vezette testületen át a jegyzőig senkit nem érdekel a velencei SNI-s gyerekek sorsa. Ezt tetteik igazolják. Van SNI-s fejlesztés a velencei oviban? Nincs!

Olvassuk a cikket:

SNI – avagy esélyegyenlőséget a velencei gyermekeknek!

Óvodás korú kicsi barátomért érkezve a velencei Meseliget Óvodába gyönyörködve nézem az ovisokat – mennyi ígéret, mennyi lehetőség sugárzik tekintetükből. Elnézem a büszke, boldog anyukákat, apukákat: szépek, fiatalok, magabiztosak. Bizton hiszik, gyermekük az óvodában, az iskolában akadályok nélkül jut majd a tudás szintjein feljebb és feljebb, örömteli perceket megélve, és szerezve családjuknak, közösségüknek.

A nevelési tanácsadáson is találkozom szülőkkel. Többnyire hosszú vívódás után, többek rábeszélésére érkeznek hozzám segítséget kérve. Mert azt szeretnék, ha gyermekük fejlődése harmonikus lenne, ha jól érezné magát, ha okos, büszke és becsületes felnőtté érhetne.

Ma Velencén ezt a lehetőséget elveszik gyermekeinktől. Valamennyi gyermektől.

A velencei önkormányzat, Serhókné Varjas Edit óvodavezetővel egyetértésben több hónapos (vagy inkább több éves) szülőkkel folytatott ,,állóháború” után sem hajlandó az óvoda alapító okiratának megváltoztatására.

Nem hajlandóak az SNI-s gyermekek fejlesztését lehetővé tenni. Hozzáteszem, a konkrét munka nem az ő dolguk lenne, a szakembereket a tankerületnek kell biztosítania. Egy fillérjébe nem kerülne Oláhnénak vagy Serhóknénak a fejlesztés. Egyszerűen ,,csak” nem. Mert…

Mi is az SNI? A Sajátos Nevelési Igényű gyermekek korosztályuk képesség-átlagához mérten valamely képességük tekintetében hátrányban vannak. Vannak

köztük értelmi, mozgás, látás, hallás, beszédfogyatékosok. Természetesen a súlyossági fokozatok széles skálákon mozognak mindenfajta fogyatékosság esetében. Vannak közöttük – és ők a nehezebben beazonosíthatók – olyan gyermekek is, akiket pl. fejlődésük során valamilyen enyhébb ártalom ért (ez lehet egy hétköznapi fertőzés, amit az anya várandósan elkapott, és nem is gondolt a következményekkel). Ezek a gyermekek csak képességeik egy részében gyengébbek társaiknál: pl. nehezebben tanulnak meg beszélni, vagy írni, olvasni, számolni, illetve beilleszkedési problémáik lehetnek. Ők is SNI-s diagnózist kapnak. Évről-évre növekszik a számuk a technika fejlődésével, és a környezeti károsító hatások felerősödésével arányosan. Fejlesztésük lehetséges, hátrányuk ledolgozható.

Miért állítom azt, hogy a velencei vezetők értelmetlenül makacs hozzáállása valamennyi gyermekre kihat?

Nézzük meg, mi is történik abban az esetben, ha egy kicsi óvodás, akinek korai fejlesztésre lenne szüksége, azt nélkülözve kerül iskolába. A velencei (és más környékbeli) iskola alapító okirata lehetővé teszi az oktatását, az ott dolgozó fejlesztők meg is kísérlik a korrekciót. Azonban a fejlesztés nélkül elpocsékolt 1-2-3 értékes év a leghatékonyabb időszak lehetne. Az eltelt évek alatt az ellátatlan kicsi gyermek megtanulja: ő ,,kevesebb”, ,,gyengébb”, ,,butább”, ,,rosszabb”. Megkezdődik egy traumatikus iskolai karrier. Megkezdődik egy személyiség-torzulás, magatartási problémákat, és további teljesítményromlást vonva maga után. Kérdezzük csak meg az iskolákban tanítókat, vagy egyszerűen figyeljünk másképp egy-egy szülői értekezleten!

Az ilyen gyermek a fejlesztések ellenére kínlódva, a tanulástól egyre jobban irtózva vergődik előre évről-évre. Megkeseríti tanárai, a vele egy osztályba, egy iskolába járó gyerekek életét. Keserűséget visz családja életébe.

Ezzel szemben mi történik akkor, ha már az óvodai évek alatt ellátják? Megkapja azt a korai fejlesztést, ami az esetek többségében még időben segít beindítani kompenzáló agyi funkciókat, amelyek közreműködnek a veleszületett hátrányok csökkentésében. Mire iskolába kerül, alig különbözik társaitól, szívesen tanul, egyre fejlődik. Természetesen ezt a saját lakóhelyén, a saját óvodájában kell megkapnia minden gyermeknek, ott ahol él, ahol egy közösség tagja, ahol iskolába is jár majd.

Ébresztő Kedves Velencei Szülők!

Ki az Önök közül, aki ebben a pillanatban egészen bizonyos abban, hogy gyermekének – majd később unokájának – nem lesz szüksége a korai fejlesztésre? Mert beszédfejlődési késés, tanulási részképesség-zavar a ,,jobb” családokban is előfordulhatnak ám!

Vagy ki az Önök közül, aki ebben a pillanatban biztos lehet benne, hogy nem ül majd gyermeke, unokája mellett egy ellátatlan kisgyermek, akinek kudarcokon kifejlődött magatartása lehetetlenné teszi az Ön gyermekének fejlődését?

Ki az Önök közül, aki évek múlva „büszkén” válaszol gyermeke kérdésére: Ha tudtad, hogy megkönnyíthetted volna az életem, miért nem tettél semmit!?
Ki az Önök közül, aki határozottan kiáll amellett, hogy a velencei Meseliget Óvoda alapító okirata tartalmazza végre a sajátos nevelési igényű gyermekek megfelelő fejlesztését?
Csak az teszi ezt meg, akinek fontos a saját gyermeke. Vajon Önnek fontos?

                        Nagyné Závodi Klára
                                pszichológus

,,A cikk írójának kiegészítése: az SNI-s gyermekek ellátására a legújabb rendelkezések a területileg illetékes EGYMI-t (Egységes Módszertani Intézmény) jelölik meg, ők utazó gyógypedagógusokkal végzik a fejlesztést. Már amennyiben az óvoda ezt lehetővé teszi."

A bejegyzés trackback címe: